Szerző: Ádi Brigitta
Az ön munkáival számtalan Biennálén találkozhattunk, egyéni és csoportos kiállításokon túl számtalan díjat is magáénak tudhat, a Munkácsy Mihály-díj és az Arany Rajzszög Életműdíj mellett hosszas a lista. Hogyan indul egy ilyen sikeres pálya?
Tudatosság a szerencsével párosul. Igazából mindig van benne egyfajta tudatosság, egy alkotói szándék. De azért kell hozzá egy nagyfokú szerencse is, hogy az ember munkáját befogadják, elfogadják, értékeljék. Talán egy titka van a dolognak, hogy mindig a trendek ellen kell egy kicsit dolgozni. Antonioni Nagyítás című filmjének utolsó képsorában van egy olyan jelenet, amely valahogy úgy hangzik, hogy próbálj meg mindig játszani a ritmus ellen. Hogyha valaki nem simul teljesen bele az aktuális trendekbe és még mellette érdekes meg jó amit csinál, akkor találhat egy olyan közönséget, amely fogékony a munkáira.
Felmerült valaha, hogy más irányba mozduljon el?
Nem terveztem soha, hogy más irányba menjek. Átjárások vannak a tervezőgrafika és a képgrafika vagy a grand art egyéb területei között. Árnyaltabban fogalmazok, mint a reklám grafikában szokásos. Ez nem föltétlenül egy szándék, inkább egy képesség.
Számtalan műfajban alkot, a logótervezéstől az elbeszélő költemények illusztrálásáig terjednek munkái. Mit gondolt melyik műfaj mennyire engedi meg az ön által említett árnyaltabb fogalmazásmódot?
Józan ésszel azt mondanám, hogy az illusztrációhoz közel álló területek, de egy kellőképpen érzékeny közeg esetében mindegyik terület megengedi. Ez inkább a befogadó közeg szellemi színvonalától, érzékenységétől függő és az üzenetek finomságából és összetett viszonylati rendszeréből fakadó lehetőség. Persze kell hozzá szerencse és egy normális vitakészség/vitakultúra is: hogy az ember ne pattanjon fel sértődötten, hanem szépen gondolatról gondolatra végig tudja vezetni ötletét a megrendelő számára.
Bauhaus 100 No 2
Munkái nagyon finomak, hogyha fogalmazhatok így, értve ezt arra, hogy minél közelebbről vizsgálom, annál több részlet tárul elém. Mesélne kicsit arról, hogy hogyan szokott dolgozni? Milyen környezetben, milyen feltételek mellett alkot?
Nagyon fontos számomra, hogy mindig kényelmes és harmonikus legyen a környezet, csend és háborítatlan béke vegyen körül. Teljesen kikapcsolom a külvilágot. Rendszerint Leonard Cohennek ugyanazokat a zenéit hallgatom és saját örömömre szövögetem a hálókat mint egy pók. Olyan sűrű szövésű csipkeszerű történeteket készítek, amelyekbe imádok belenagyítani, mert szeretem az apró részleteket. Számomra maga a folyamat nagyobb élvezet, mint a kész mű.
Vannak olyan műfajok, amelyekben jobban szeret alkotni?
Minden területet egyformán szeretek... amelyek még picit talán távol állnak tőlem, azok a direkt és kemény megfogalmazású, sok racionalitást igénylő területek, mint a konzekvens arculattervezés vagy az indusztriális design. Azokat nagyon tisztelem de az egy kicsit távol áll tőlem. Szükség esetén megcsinálom. De remek kollégák vannak, akik ennek körében nagyon logikusan és szépen építenek fel rendszerterveket.
Munkái kivitelezésénél milyen fő szempontok játszanak szerepet?
Technikai virtuozitás az nagyon fontos, a kivitelezésben rejlő technikai virtuozitás. Perfekcionizmus az egy kulcskérdés, hiszen akkor válik a munkám materiálisan láthatóvá. Felkutatom azokat a legbonyolultabb és legkifinomultabb technikai lehetőségekkel rendelkező helyeket, ahol a terveim virtuóz módon tudják előállítani. Emellett olyan hordozó anyagokat is keresek, amelyeken kellő finomsággal tudnak megjelenni. Ez fontos az apró részletek láthatósága és a színek sejtelmes változékonysága miatt is.
In Memoriam Körösényi Tamás No3
Amint már említettem ön az elmúlt években számtalan díjazásban részesült. Esetleg van olyan, amelyik meghatározó és/vagy meglepő volt az ön számára?
Talán a legelső díj volt egy nagyobb sarokkő, amikor a Japán Design Szövetség elnöki díját kaptam. Az egy meglepetés díj volt. A többi díj is meglepetésként ért. Persze az embert mindig örömmel tölti el, hogyha értékelik a munkáit. De nem lehet mindig mindent megnyerni. Nagyon eltérő munkákat is szoktak ugyanazon a pályázaton belül honorálni, mert párhuzamos igazságok léteznek. Egy feladatra nem csak egy adott válasz lehet optimálisan jó.
Alkotói munkája mellett ön a Képzőművészeti Egyetem oktatójaként is tevékenykedik. Milyen volt ebbe belekezdeni, illetve milyen hatással volt önre?
Nehéz. Nem a tanároknak kell a saját elképzeléseiket a diákokra erőszakolni, hanem elő kell belőlük csalni a zsenialitást és ehhez türelem kell. Még bizonytalan indíttatású hallgatónál is előfordul az, hogy három-négy év elteltével rátalálnak a saját hangjukra. Én annak a híve vagyok, hogy minden hallgató külön egyéniség. Tisztelettel kell minden hallgatóhoz viszonyulni. Visszahatás tekintetében pedig azt mondhatom, hogy az oktatás által új impulzusokra lehet szert tenni, illetve motivál.
Fluctuat nec mergitur No2
In Memoriam Paul Klee No.1
Nemrég a Műcsarnokban nyílt kiállításon jelent meg munkája, most pedig önálló kiállítására készül. Miként befolyásolta önt a koronavírus időszak? Milyen témákkal foglalkozik a jelenleg?
Személyesen nem érintett meg a koronavírus bezártsága. Nem szeretek sokat rohangálni a világban. Mivel nem lehetett kimozdulni, ezért sok időm volt azzal foglalkozni, amit valóban szeretek. Kényelmes és szép időszak volt olyan értelemben, hogy nyugiban lehetett lenni. Mindenben szeretem a jót felfedezni. Rendbe raktam mindent magam körül, rendbe raktam például a kertet is. Amint említettem, szeretek csendben és nyugalomban dolgozni. Ezen a kiállításon régebbi és frissebb munkák is lesznek. A frissebbek vezértémája az idő. Párhuzamosan foglalkozom az épített környezettel és új elemként az idővel. Az egyik legszebb fogalom az esemény nélküli idő.
Hora Sine Tempore No.111
Ampersand Nemzetközi Grafikai kiállítás kereteiben idén Felsmann Tamás önálló kiállításának megtekintésére is lehetőség nyílik, amely a Lívia-villában kerül megrendezésre október elején.